Igen, verik, és utálják, de talán nem ok nélkül. A probléma gyökere a következő: "A magyarországi nemzetiségek egész a
19. század közepéig békességben éltek a magyarokkal, amíg az 1843-44-es
országgyűlés el nem fogadta a magyar nyelv hivatalossá tételét. Ezután
a nemzetiségek is követelték, hogy használhassák a saját nyelvüket. A
követeléseik megtagadása miatt kezdetét vette a magyarság és néhány
magyarországi nemzetiség közötti viszálykodás hosszú korszaka."
(forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/A_magyarorsz%C3%A1gi_nemzetis%C3%A9gek_t%C3%B6rt%C3%A9nete).
Az Eötvös által, 1868-ban megalkotott nemzetiségi
törvény próbálta a problémát orvosolni, s bár a törvény európai mércével is
kiemelkedő volt, végrehajtása finoman szólva is akadozott, vagy nem
történt meg. A kiegyezés és Trianon között a Magyar Királyságban a
magyarosodás és magyarosítás volt a jellemző - sokkal intenzívebben,
mint ahogyan most próbálják a határon túli magyarságot asszimilálni a
szomszédos országokban. Említést érdemel az 1907-es ún. "Lex
Apponyi" mely az alsófokú tanintézményekben is előírta a magyart
tanítását és melynek egyik gyakorlati következménye az volt, hogy már
kisiskolás kortól a tanítók igyekeztek kinevelni a nemzetiségi
diákjaikból a nemzetiségi tudatot.
Sem jobbak, sem tehetségesebbek,
sem elhivatottabbak, sem felsőbbrendűbbek nem vagyunk a körülöttünk
velünk együtt élő népeknél. Amit az elmúlt évszázadokban vetettünk,
ahogyan mi bántunk a kisebbségeinkkel a múltban, azt kapjuk most vissza olyan
nemzetektől, ahol az a nemzeti öntudatra ébredés, mely nálunk valamikor
a 19. század elején már lezajlott, csak mostanság éri el csúcspontját. Igen, verik a magyart, ugyanazt a TV székház gyújtogató, árpádsávos vandál neandervölgyi bandát,
akiket véleményem szerint a magyar rendőrségnek is sűrűbben, alaposabban és módszeresebben kellene vernie. Nekünk, többieknek talán eljöhetne már a párbeszéd, a bocsánatkérés és az alázat ideje is.
19. század közepéig békességben éltek a magyarokkal, amíg az 1843-44-es
országgyűlés el nem fogadta a magyar nyelv hivatalossá tételét. Ezután
a nemzetiségek is követelték, hogy használhassák a saját nyelvüket. A
követeléseik megtagadása miatt kezdetét vette a magyarság és néhány
magyarországi nemzetiség közötti viszálykodás hosszú korszaka."
(forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/A_magyarorsz%C3%A1gi_nemzetis%C3%A9gek_t%C3%B6rt%C3%A9nete).
Az Eötvös által, 1868-ban megalkotott nemzetiségi
törvény próbálta a problémát orvosolni, s bár a törvény európai mércével is
kiemelkedő volt, végrehajtása finoman szólva is akadozott, vagy nem
történt meg. A kiegyezés és Trianon között a Magyar Királyságban a
magyarosodás és magyarosítás volt a jellemző - sokkal intenzívebben,
mint ahogyan most próbálják a határon túli magyarságot asszimilálni a
szomszédos országokban. Említést érdemel az 1907-es ún. "Lex
Apponyi" mely az alsófokú tanintézményekben is előírta a magyart
tanítását és melynek egyik gyakorlati következménye az volt, hogy már
kisiskolás kortól a tanítók igyekeztek kinevelni a nemzetiségi
diákjaikból a nemzetiségi tudatot.
Sem jobbak, sem tehetségesebbek,
sem elhivatottabbak, sem felsőbbrendűbbek nem vagyunk a körülöttünk
velünk együtt élő népeknél. Amit az elmúlt évszázadokban vetettünk,
ahogyan mi bántunk a kisebbségeinkkel a múltban, azt kapjuk most vissza olyan
nemzetektől, ahol az a nemzeti öntudatra ébredés, mely nálunk valamikor
a 19. század elején már lezajlott, csak mostanság éri el csúcspontját. Igen, verik a magyart, ugyanazt a TV székház gyújtogató, árpádsávos vandál neandervölgyi bandát,
akiket véleményem szerint a magyar rendőrségnek is sűrűbben, alaposabban és módszeresebben kellene vernie. Nekünk, többieknek talán eljöhetne már a párbeszéd, a bocsánatkérés és az alázat ideje is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése