Volt-e Irak-Al-Quada kapcsolat? Nem. Voltak-e Iraknak tömegpusztító fegyverei? Nem. Volt-e véreskezű zsarnoka, történtek-e emberi jogi attrocitások? Igen, pont úgy mint minden más iszlám államban Irántól Algériáig, s mint a világ nagyobbik részét kitevő rezsimekben ma is (Kína, India, Indonézia, Oroszország, stb).
Ha Irak lerohanása jogos lett volna, akkor jogos sőt elvárható lenne az USA háborúja a szinte mindenki ellen, hiszen a nemzetek nagyobbik része nem demokratikus, az emberi jogokat tiszteletben nem tartó ország.
Érettek-e a közel-keleti iszlám, vagy harmadik világbeli országok a demokráciára, egyáltalán értelmezhető-e számukra ez jellemzően a nyugati kultúrában gyökerező fogalom? Véleményem szerint nem. Szaddam rezsimje brutális módon egyben tartott egy törzsi jellegű társadalmat, mely társadalom csoportjai számára a tolerancia mint olyan ismeretlen fogalom, ahol a konfliktusok normális rendezési módja az erőszak ma is.
Hány háború, hány millió ártatlan gyermek és civil halála, milyen szenvedés kell még ahhoz, hogy az Egyesült Államok végre ráébredjen arra és elfogadja, hogy a világ jelentős része számára államformája, szabadság-ideái, individualizmusa, liberalizmusa, (s a lista hosszan lenne folytatható) sem nem példa, sem nem követendő vagy kívánatos?
Mikor ismeri fel végre Amerika, hogy egyedi megoldásai sem nem egyedülállóak, sem nem felsőbbrendűek, sem nem abszolút érvényűek?
Vajon eljön-e az idő, amikor a küldetéstudata helyét az alázat veszi át?
Ha Irak lerohanása jogos lett volna, akkor jogos sőt elvárható lenne az USA háborúja a szinte mindenki ellen, hiszen a nemzetek nagyobbik része nem demokratikus, az emberi jogokat tiszteletben nem tartó ország.
Érettek-e a közel-keleti iszlám, vagy harmadik világbeli országok a demokráciára, egyáltalán értelmezhető-e számukra ez jellemzően a nyugati kultúrában gyökerező fogalom? Véleményem szerint nem. Szaddam rezsimje brutális módon egyben tartott egy törzsi jellegű társadalmat, mely társadalom csoportjai számára a tolerancia mint olyan ismeretlen fogalom, ahol a konfliktusok normális rendezési módja az erőszak ma is.
Hány háború, hány millió ártatlan gyermek és civil halála, milyen szenvedés kell még ahhoz, hogy az Egyesült Államok végre ráébredjen arra és elfogadja, hogy a világ jelentős része számára államformája, szabadság-ideái, individualizmusa, liberalizmusa, (s a lista hosszan lenne folytatható) sem nem példa, sem nem követendő vagy kívánatos?
Mikor ismeri fel végre Amerika, hogy egyedi megoldásai sem nem egyedülállóak, sem nem felsőbbrendűek, sem nem abszolút érvényűek?
Vajon eljön-e az idő, amikor a küldetéstudata helyét az alázat veszi át?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése